Mit jelent az igény szerinti szoptatás?

Az igény szerinti szoptatás fogalma tulajdonképpen azt takarja, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem valamiféle külső meghatározottsághoz. Vagyis a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy öt perce vagy öt órája szopott-e utoljára, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné. A gyermek minden szopásigényét a mellen élheti ki.

Az igény szerinti szoptatás mellett megkerülhetetlen másik fogalom a kizárólagos szoptatásé. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő nem kap cumit, cumisüveget, más szopni valót a mellen kívül, nem adnak neki vizet, teát. Az első hat hónapban az igény szerinti és a kizárólagos szoptatás többnyire, de nem feltétlenül, együtt jár. Elképzelhető ugyanis, hogy a kisbaba valamiféle rendszerben, időre szopik, bár nem kap mellette cumit, cumisüveget, vizet, teát, vagyis a kizárólagosság érvényesül, de az igény szerintiség nem.

A tejtermelődés szabályozó mechanizmusai miatt, amikről majd a későbbiekben ejtenék szót, ez csak ritkán működik. Az is előfordulhat, hogy egy édesanya nem képes kizárólagosan szoptatni gyermekét, valamilyen anatómiai vagy hormonális okból nem tud elegendő tejet termelni. De a pótlás módját úgy választja meg, hogy szonda vagy SNS (Szoptanít) segítségével a mellen pótol, és a babája minden jelzésére reagál, mellre teszi a csemetét. Ez esetben az igény szerintiség akkor is megvalósulhat, ha a kizárólagosság nem. Az igény szerinti szoptatás ellentéte, amikor a kisbaba szopását különböző meghatározók szerint korlátozzák. Például csak bizonyos időközönként (akár két-, három-vagy négyóránként) kerülhet mellre, vagy arra instruálják az anyát, hogy egy bizonyos idő után (pl. 15 vagy 20 perc) vegye le a mellről az újszülöttet akkor is, ha ő még tovább szopna, vagy egy szoptatást szigorúan egy mellre korlátozzon. Mivel a kisbaba élettani szükségletei ennél többnyire gyakoribb és/vagy hosszabb szoptatásokat feltételeznek, a csecsemő két szoptatás között nyűgös, elégedetlen lehet, ami egyéb beavatkozásokat igényel, például cumihasználatot, víz vagy tea adását. Ezzel a kizárólagosság is sérül, és az elégtelen tejtermelés mellett további szoptatási problémák is felmerülhetnek. Még ha úgy is hangzik el, hogy a csecsemő mellre kerül, amikor jelez, ÉS már eltelt két, három vagy négy óra, ez nem fedi az igény szerintiség fogalmát.

Nagyon gyakori, hogy a szoptatás rengeteg funkciója közül csak a táplálást, az éhség csillapítását emelik ki. Ebben az értelemben az igény szerinti szoptatást úgy tekintik, mint hogy a csecsemő mindig mellre kerül, amikor éhes. Vagyis az édesanyának mérlegelnie kellene, hogy mi miatt jelez- het a kisbaba, és csak az éhség az, ami indokolja a mellre tételt. Természetesen a gyakorlatban való- jában nagyon nehéz lenne elválasztani egymástól a csecsemő éhség miatti jelzéseit azoktól a jelzésektől, amikor a szopásigénye más okból merül föl, és erre a különbségtételre nincs is igazán szükség.

Ahogy a későbbiekben látni fogjuk, a szopás rengeteg szükséglet kielégítésére szolgál, nem csak az éhség csillapítására, és a mellre tétel valójában inkább az első választandó megoldás a felmerülő szükségletekre. Ráadásul már önmagában azt is nagyon nehéz lenne eldönteni, hogy mikor éhes tényleg a kisbaba, hiszen az anyatej nagyon könnyen emészthető és gyorsan kiürül a gyomorból.

(Fejezetek a laktációs szaktanácsadó képzés törzsanyagához, 61. o.)