Cumi vagy nem cumi

A nyugtatócumi a babának „tartozéka”, minden unokatesómnak volt, férjemnek is, nekem is, a játékbabákat is cumival árulják… A cumi egy instant sírásmegszüntető eszköz, segít a babának megnyugodni, elaludni. Még nem volt gyermekem, amikor a rádióban egy anyuka beszélt a cumi és az ujjszopás előnyeiről és hátrányairól. Akkor vált számomra világossá, hogy egy baba cumi nélkül is felnőhet, és kezdtem kételkedni a korábbi, „nincsen baba cumi nélkül” hiedelmemben. Születendő első lányunknak be is szereztünk egyet, biztos ami biztos alapon, de úgy gondoltam, hogy majd meglátjuk lesz-e rá igénye.

A szoptatás döcögősen indult, sebes mell miatt pár napig lefejt tejjel táplálás, majd a bimbóvédő bevetése is megvolt. Ezen nehézségek, és az akkori félelmeim (miszerint akkor lesz hasfájós, ha túl gyakran megetetem) következtében szóba sem jött, hogy nyugtatási célból mellre tegyem a pár napos babámat. De ő sírt két etetés között is, hát mit csináljunk vele? Az újdonsült nagymama közölte, hogy bízzam rá, majd ő megnyugtatja. Valóban sikerült is neki, büszkén mutatta a karjaiban békésen alvó újszülöttet, akinek cumi volt a szájában. Legközelebb már adta magát ez a megoldás, és valóban működött is (bár eleinte némi „rábeszélés” kellett, hogy ne köpje ki kisbabánk a cumit). Nagyon nem örültem neki, hogy mégis „igényli”, de így legalább meg tudtunk nyugtatni. Gondosan ügyeltem rá, hogy „nehogy megszokja”, hogy cumival a szájában alszik, ezért amint lehetett, elvettem tőle alvás közben. Nem mindig hagyta. És persze egy idő után megszokta, hogy az kell az alváshoz. Meg a babakocsizáshoz is, mert anélkül csak sírt benne. Vagy a cumi ellenére is. Előfordult, hogy séta közben kihajította a cumiját a babakocsiból, ezzel hatalmas fejtörést okozva, hogy az utca közepén hogyan tisztítsuk meg, és tehessük újra használhatóvá. (A másoknál oly sokszor látott lenyalom és visszaadom a babának módszertől egyszerűen rosszul voltam, arra gondoltam, hogy így milyen hatékonyan lehet megalapozni a fogszuvasodást a saját gyermekünknél, betelepítve szájába a saját fogszuvasodást okozó baktériumainkat, ezért ez a megoldás nálunk fel sem merült.) Éjjel is volt, hogy eltűnt az a fránya cumi, így aztán megpróbáltunk biztosra menni, mindig két darab volt készenlétben. Így már könnyebb volt egy fokkal, de bizony egy kiságyban (és alatta) két cumi is el tud tűnni, főleg éjjel a sötétben.

A cumit a nyugtatáson kívül indikátorként is használtuk: ha lenyugodott tőle, akkor nem volt éhes, ha kiköpte és tovább sírt, akkor eljött a kajaidő. De volt, hogy a cicin is csak sírt. Vagy szívott párat, és sírt. Nem értettem miért nem akar szopni, ha egyszer itt az ideje. „Ha nem szopizol kislányom, akkor anyának nem lesz elég teje, hogy jóllakjál, és akkor fejnem kell, hogy fenntartsam a termelést.” Utólag úgy gondolom, hogy sok szopis gondtól megkíméltük volna magunkat, ha kihagyjuk az életünkből a bimbóvédőt, cumisüveget, és a nyugtatócumit, és ő se hagyta volna abba a szopizást 11 hónaposan.

De azért örültünk is, főleg mikor már magának is vissza tudta tenni a cumiját. És persze ezzel együtt jöttek a rendszabályok: cumi csak alváshoz, csak az ágyban. Egy darabig működött. De aztán rájött, hogy könnyen hozzáfér, és napközben is folyamatosan cumizott volna. Én meg aggódtam, hogy fog így megtanulni rendesen beszélni, ha a szájában a cumi, mi lesz a fogfejlődésével, mennyire fogja eltorzítani a fogsorát. És legfőképpen mikor fog leszokni róla? Mert egyszer ez az idő is eljön. Vagy szeretnénk, hogy eljöjjön. Így hát jöttek a gonosz állatok, először a cica, ami csak napközben tüntette el a cumit, de estére mindig megtaláltuk. Aztán egyszer eljött a gaz kutyus, és elvitte örökre. Volt pár sírós elalvás, és néhány nehéz éjszakánk, de aztán túl voltunk rajta. Csak elgondolkodtató volt, amikor még fél-egy év múlva is nekiállt csemeténk azon filozofálni, hogy „vajon a kutyus hogy jött be hozzánk, amikor az ajtó zárva volt, és hova vihette a drága cumimat”…

Amikor megszületett a második babánk, ismét döcögősen, bimbóvédővel indultunk, de már csak két hétig (első babával 3 hónapig függtünk tőle), viszont a cumisüveget sikerült elkerülnünk azt az egy esetet leszámítva, amikor a (bababarát!) kórházban a csecsemős nem tudta kivárni míg a 10 ml lefejt tejemet pohárból a babámnak adom. Második lányunk kicsit más habitussal érkezett, neki mindig kellett, hogy valami legyen a szájában, vagy cici, vagy a keze (hason fekve nagyon hamar megtalálta). Mivel ezek nem mindig álltak rendelkezésre, és olyankor elég hangosan hangot is adott az elégedetlenségének, így magam adtam a szájába a cumit, ahogy hazaértünk a kórházból. Volt is béke és nyugalom, ha megvolt cumi, vagy a cici. De persze nem mindig. Nagyon furcsán szopott szegény babám, klattyogott közben, mint egy kis indexlámpa, és a helyzetét nem könnyítette meg a sugárban ömlő tej sem. Rengeteget fájt neki is a hasa, és egy idő után rászokott, hogy pár perc szopizás után üvöltött a cicin. Ilyenkor büfiztetés, cumis megnyugtatás után általában újra hajlandó volt szopni, de volt, hogy nem. Nem jósoltam hosszú szopis karriert neki ilyen körülmények között. De aztán ahogy nőtt (a kereslet-kínálat is kezdett közelíteni egymáshoz), egyre jobban ki tudta fejezni az akaratát, kiderült, hogy ő szeret szopizni, csak úgy, hogy közben akár 20x is mellet vált. Megtanított arra is, hogy a szoptatás nem egyenlő az evéssel, megnyugtatásnak, fájdalomcsillapítónak is lehet használni. Mellette azért jó, hogy van cumi is, de a legjobb cumi anyán van. Több, mint két éves koráig élt is cicizés lehetőségével, a pocakomban növekedő kistesó miatt beszéltem le róla, mert már nagyon kellemetlennek éreztem a dolgot. Őt nem viselte meg különösebben, hogy a cumi egy napon eltűnt, pedig akkor már nem szopott. Nem volt sem gonosz cica, sem kutya, később egy nagytakarítás során került elő a cumi egy bútor mögül.

Mire a harmadik babánk megszületett, addigra láttam jópár cumi nélkül is boldogan növekedő babát, olvastam a cumi-mellbimbó zavarról, és a kizárólagos, igény szerinti szoptatásról is. Elhatároztam, hogy ezúttal máshogy lesz. Vettünk egy cumit most is biztos ami biztos alapon, de jól eldugtam a szekrény mélyére, ahol senki sem találhat rá. A kismama csomagban lévő ajándék cumit is gyorsan elajándékoztam, és bosszankodtam, hogy miért tesznek egyáltalán ilyet bele?! Harmadszorra a szoptatás indulása maga volt a csoda: már a szülőszobán szépen szopizott a babánk minden segédeszköz nélkül. Nem volt klattyogás, sem fura hangok közben. Ha éhes volt, hosszan, kitartóan szopott, ha álmos, akkor néhány perc alatt elaludt közben. És ha nem volt éhes, de jött belőle a tej, kiköpte. Ilyenkor hordozókendőbe kötöttem, és úgy altattam el. Persze ennek a módját is meg kellett tanulnunk, a szopási igénye ilyekor is megvolt, de mivel tej nélkül nem tudtam neki cicit adni, így a kendőben helyeztem el úgy a kezét, hogy a szája közelében legyen. Hamar meg is találta így a begörbített mutatóujját, és lelkesen szopizta. Így lett egy cumimentes, igény szerint szopó, és néha ujjszopós gyerekünk. Ez persze új kihívások elé állított minket. Késő ősszel, és télen, kinti ruházatban hogy tudja egy baba az ujját szopni? Hordozókendővel, közös kabátban és némi öltöztetési trükkel ezt is meg tudtuk oldani. Sőt, autózás közben is. Na jó, merülhet fel a kérdés az olvasóban, ezzel aztán megoldottam, hogy csak én tudjam elaltatni, megnyugtatni, teljesen magamhoz láncoltam. De nem így van. Meg tudta nyugtatni, el tudta altatni más is. A férjem megtanulta használni a hordozókendőt, és ha úgy alakult, ő kötötte bele, és kialakítottak egy közös altatási szertartást énekléssel, tánccal. Később anyukám is gond nélkül el tudta altatni hordozva (amikor már nagyobb volt, előfordult, hogy a lányom vitte neki oda a hordozóeszközt, és mászott a hátára önként).

Eleinte kaptunk beszólásokat, hogy nem kéne neki cumit adni? Nem, nem kéne. Tudtuk, hogy ha egy baba utálja a babakocsit/autózást, azt cumival is utálni fogja (a középsőnk megtanított rá). (Így a babakocsit nem vettük elő többet, és csak annyit autóztunk eleinte, amennyit felétlenül szükséges volt.) És egy baba, ha valami igénye van, azt sírással jelzi, tehát természetes, hogy néha sír. Egyébként nem sírt sokat. Vagy legalábbis úgy tűnt kevesebbet, mint a nővérei. És nem volt hasfájós, pedig „össze-vissza” evett. Jó technikával szopott, nem nyelt annyi levegőt sem. Az ujját is sokkal hamarabb megtanulta a szájába tenni, mint testvérei a cumit. Persze, az mindig kéznél van. Akkor aztán jöttek az ismerősök a történeteikkel: „a cumit el lehet tőlük venni, de az ujjszopásról nem fogod tudni leszoktatni.” „Az ujjszopástól is majd girbegurbák lesznek a fogai.” Viszont volt előnye is: mászni, és két kézzel játszani nem lehet úgy, hogy közben az ujját szopja, cumival ez simán megoldható. Igaz néha elég koszos volt az az ujjacska, amikor bekapta. De például homokosan nem ízlett neki. Azt sosem fogom megtudni, hogyan lehet az ujjszopásról leszoktatni egy babát vagy kisgyereket. Mert egyszer csak rádöbbentem, hogy nem is tudom mikor csinálta utoljára. Magától elhagyta nem sokkal az első születésnapja után. Azóta csak anyacumi van, mikor több, mikor kevesebb. Ha nincs ott anya, nincs cici, tudja, és gond nélkül elvan nélküle, akár egész hétvégére is. Ami pedig van: nyugodt, magabiztos szoptatás. Amíg annyiszor kap szopni, ahányszor kéri, mindig lesz elegendő anyatej a számára. Ha egy baba a szopási igényének egy részét cumin éli ki, ezzel megnehezíti a kereslet-kínálat egyensúly kialakulását. A kizárólagos és igény szerinti szoptatással nem fér össze sem a nyugtatócumi, sem a cumisüveg használata.

Kedves anyukák! Nem célunk ezzel a cikkel lelkiismeret furdalást ébreszteni amiatt, hogy valaki cumit ad a babájának, ettől ő nem rossz anya! Valószínűleg alapos meggondolás után történt ez a döntés, és ő is a legjobbat szeretné a gyermekének. Bizonyos élethelyzetekben megvan a cumi helye. Abban szeretnénk segítséget nyújtani, hogy aki még bizonytalan, hogy adjon-e cumit a babájának, informált döntést tudjon hozni, és amennyiben úgy dönt, nem ad, hogyan tudja az esetlegesen más véleményen lévő családtagokat meggyőzni, elkerülni, hogy mégis az akarata ellenére cumit kapjon a kisbabája (ha nincs kéznél egy cumi, azt nem fogják tudni használni).

A témáról az LLL honlapján is olvashatnak:

http://www.lll.hu/node/202

http://www.lll.hu/fuzetek/cumi-mellbimbo_zavar

Kutasné dr. Somoskői Zsuzsanna