Császármetszés után

Amikor a második gyerekemet vártam, sok kérdés, kétely kavargott a fejemben az örömteli izgalom mellett: Vajon jut-e elég időm a nem egészen 2 éves „nagyobbra”? Fogom-e ugyanúgy szeretni a kicsit is? Hogy oldom majd meg a házimunkát? Egy dolog nem aggasztott: a kisbaba táplálása. Első gyermekem végig velem volt a szülést követően, kezdetektől igény szerint szoptattam, ha esetleg felmerült valamilyen kérdés, bizonytalanság mindig választ kaptam La Leche Liga kiadványaiban vagy tapasztalt barátnőimtől, így zökkenőmentesen ment minden. Ráadásul Attila a várandósság alatt is szopott, így úgy sejtettem, hogy különösen gyorsan megtörténik majd a tejbelövellés.

Aztán az élet rácáfolt az elgondolásaimra: kislányom a 36. héten, sürgős császármetszéssel, meglehetősen alacsony súllyal született. A műtét mind testileg, mind lelkileg letaglózott, a megfigyelőben töltött 24 óra alatt minduntalan arra gondoltam, hogy épp tápszert kap a kislányom, holott tudtam, különösen fontos, hogy a baba első tápláléka anyatej legyen, valamint, hogy az kezdeti időkben testközelben legyünk. Amikor végre együtt lehettünk, akkor is kapott még kiegészítő táplálást, de igyekeztem mindig én etetni és ragaszkodtam hozzá, hogy azt pohárból kapja, a szoptatások után. A szülésre még fel nem készült szervezetemnek bizony több idő kellett, amíg elegendő tejet tudott termelni. Csalódott voltam és elkeseredett, ahogy az alig kétkilós babámat láttam, reménytelennek tűnt, hogy egyszer elkezd gyarapodni. Hazaérkeztünkkor sajnos a műtét szövődményeként fejfájás és sebprobléma is fellépett, így a gyermekágy első hetében elmaradt az első szülés után átélt eufórikus állapot. Vígasztalt azonban, hogy kezdetektől nagyon ügyesen, hatékonyan szopott. Bár a tejbelövellés jelét egyáltalán nem tapasztaltam, egy hét után aztán csigalassúsággal, grammokban mérhetően megindult a baba súlya, én pedig vettem egy nagy levegőt és abbahagytam a tápszeres kiegészítést. Gyermekorvosunk 2 naponkénti mérést javasolt, emellett számoltam a pisis és kakis pelenkákat, folyamatosan figyeltem a kiszáradás esetleges jeleit. Nem volt könnyű dolgom, kislányom kicsit besárgult, ijesztően aluszékony lett, folyton ébreszteni kellett a szoptatásokhoz. A második hét végére aztán sikerült 100 grammot gyarapodnia, bizakodó lettem, a kezdetben külön töltött órákat pedig sok-sok összebújással maradéktalanul pótoltuk.

Mikó-Baráth Eszter, 2015. március

Megjelent a Zsebi magazin 2015. áprilisi számában